1.rész

Zayn

Otthon felhívtam a legjobb barátom, hogy jöjjön velem. Nagy nehezen rávettem mert tudja mennyire oda vagyok ezért a szőke motorosért.  A parkba találkoztunk Harryvel és elindultunk a megadott címre.  Még sosem voltam buliba főleg nem ilyen jellegűbe.

- Zayn szerintem menjünk haza.

-  Muszáj látnom őt Harry.

- Megint csak bántani fog és nekem kötelességem megvédeni téged.

- Harry most nem a  gimibe vagyunk,  nem kell állandóan megvédened! – néztem rá bosszúsan.

- Igen nem a gimibe vagyunk,  tőlük nem tudlak megvédeni ők a város rossz fiúi és ellenük én nem tudok kiállni. Értsd már meg, hogy ők nem a focicsapat tagjai velük nem tudok elbánni és nincsenek tanárok akik segíthetnének.

- Értem én, de akkor te is fogd fel, hogy beleszeretem és ez ellen nem tudok tenni  ,  szóval jössz vagy hazamész?

- Annyira utállak. – futott utánam.

- Tudom. – mosolyogtam rá.

A helyszín közelébe érve már hallatszott az erős rock zene és mellettünk egyre több motor gyűlt.  A ház udvarán már szinte szexelő embereket lehetett látni.

- Még visszafordulhatunk. – ordított a fülembe a legjobb barátom.

- Nem futamodok meg.

- Ezt is tőle vetted. – forgatta meg a szemeit. - Kopogjunk vagy nyissunk be?

- Nem tud..- haraptam el a szó végét mert nyílt az ajtó.

- Sziasztok, ti kik vagytok?  Még nem láttalak erre titeket.

- Öhhmm én … - vakargattam a tarkóm.

- Mindegy is gyertek be. – rántott magával. – Még józannak tűntök ezt gyorsan orvosolni kell.  Amúgy én Louis vagyok.  És ti? Mindegy  legyetek göndör és a barátja. Jé ez tök jó, erre innotok kell velem.

A kezünkbe adott egy kis méretű poharat tele zöld löttyel. Koccintott velünk majd egy húzásra eltüntette az alkoholt majd várakozóan nézett ránk.

- Ez mi? – szagolt bele a barátom.

- Göndörkém ez hamisítatlan abszint.  – veregette vállba.  – Na mi lesz még ma megisszátok?

Összenézünk Harryvel és a szemébe bizonyítási vágyat láttam.  Egyszerre húztuk le. Borzalmasan égette a torkom  és ettől az egy pohártól is elkezdtem  szédülni, de ahogy ránéztem a barátomra nála sem lehetett jobb a helyzet.  Még mi egy pohárral megittunk Louis már a negyediket emelte a szájához.

- Le vagytok maradva fiúk húzatok bele. – sietett el köszönteni a többi vendéget.

- Basszus ez minden vendégnél megiszik legalább négyet ebből  a szarból.  – fintorgott Harry.

-  Nem volt annyira rossz.

- Még hogy nem volt rossz csak azért nem köptem ki mert figyelt. Gyerünk keressük meg a te herceged csak előbb én a wc-t látogatom meg.  – nevetett.

- Jó kedved lett ettől az egy pohártól. – mosolyogtam rá.

- A pia még le se ért. – ütött tarkón.

A táncparket felé vettem az irányt.  A falnak dőlve megláttam Niallt aki épp egy barna hajú fiúval társalgott elmélyülten.  Odamentem hozzájuk Niall nekem hátal állt így megfigyelhetem izmait ahogy megfeszülnek egy-egy erőteljesebb gesztikulálásnál.  Akivel beszélt egyszer csak rámutatott amivel elérte, hogy a szőke fenevad felém forduljon.

- Istenem! – hangzott a felkiáltás.  -  Mit keresel itt?

- Sajnálom el kellett jönnöm.

- Zayn! Zayn! – rohant hozzám Harry. – Óóó.

- Harry hadd mutassam be Niallt. Niall ő Harry a legjobb barátom. –mosolyogtam.

- Szia. – köszönt barátságosan Harry.

- Cső.

- Ha Niall  van olyan bunkó, hogy nem mutat be én megteszem. Liam vagyok ennek a parasztnak és ott valahol a másiknak. – mutatott a tömegbe. -  a barátja és ügyvédje.

- Ügyvéd vagy? – döbbentem le.

- Igen. – mosolygott. – Nem látszik rajtam.

- Most, hogy mondod az öltöny árulkodó lehetett volna.

- Na mond csak el milyen rossz tettet követett el  ellened az én drága barátom.

- Semmit.

- Azon kívül, hogy megdugta és ő szerelmes lett belé semmit igazán semmit. – motyogta a legjobb barátom.

- Harry! – szóltam rá erélyesen.

- Most mi van? – nézett bele a döbbent  szemekbe.

- Nem tudja vagyis nem tudta, hogy szerelmes vagyok belé. – néztem a cipőm.

Mikor felnéztem a szőke már nem volt ott. Épp elcsíptem ahogy maga után húz egy  kék hajú lányt és eltűnnek az ajtó mögött.  Szomorúan emeltem vissza a pillantásom a barátomra és az ügyvédre.

- Ne törődj a  hülye fejével, sosem tudja mikor kell leállnia és normális ember módjára viselkedni nem úgy mint egy hormon túltengéses kamasz fiú  és fűvel fával összefeküdni.  Ha megmutatná az igazi énjét sokkal  több minden megnyílna előtte nem kéne mindenféle illegális helyzetekbe keverednie és magával rángatnia Louist is nem  mit ha annyira erőltetni kéne rá ő is észhez térhetne valahára,  mindkettőre ráférne egy erős kéz ami nem engedi, hogy így viselkedjenek. Én szégyellem magam  és esedezem bocsánatért helyettük. Azt hittem mostanra benő a fejük lágya,  de komolyan egy birkának több esze van mint ezeknek együtt véve. Nélkülem szerintem már rég halottak lennének vagy legalábbis a sitten rohadnának.  Persze imádom őket és a legjobb barátaim, de néha én magam lennék képes megfojtani őket.  – fejezte be a mondandóját Liam.

- Mióta ismered őket?

- Óvodás korom óta legjobb barátok vagyunk mindig is egy suliba jártunk akkor még nem voltak ilyenek.  Niall egy barátságos festett szőke tizenéves volt , Louis meg az úgynevezett vicces srác mindenki imádta őket a suli legmenőbb párosa közé tartoztak én is természetesen, de nélkülük a ranglétra  alján tengettem volna  a napjaim . A focicsapat sztárjai voltak én meg a kis stréber akivel a nagymenők jobba vannak. Mikor vége lett a   gimnazista éveknek   én egyetemre mentem ők meg elzüllöttek.  Tényleg ti gimnazisták vagytok?

- Igen ez az utolsó évünk. – mosolyogtam rá.

- Sokkal fiatalabbnak tűntök. Jössztök megkeresni Louist?

- Oké.

Miközben kerestük a barátságuk harmadik tagját mesélt magáról és a fiúkról. Louist a kertbe találtuk meg épp valami cigit szívott. Erősen gyanítom, hogy füves lehetett mert Liam olyan lendülettel kapta ki a kék szemű szájából, hogy még én is beleszédültem. 

- Mi faszért vetted el?  Add vissza! – konyult  le a szája.

- Nem!  Elég részeg vagy nem kell, hogy még betépj is.

- De Liam egyszer élünk. Kérlek.  – vettette be a kiskutya szemeket.

- Azt mondtam nem és most szépen felmegyünk és lefekszel aludni.

- Nem!

- Mit mondtam?

- Jó okés apuci megyek és alszok.

- Jó kisfiú a biztonság kedvéért mi is veled tartunk.

- Nagyfiú vagyok már. – bújt bele Liam karjaiba.

- Tudom, de  a nagyfiúknak is kell aludniuk.

- Igazad van álmos is vagyok.

Kulccsal kinyitottuk  Louis hálószobáját és befektettük aludni.  Magához ölelte a párnáját és belefúrta a fejét.

- Apa? – dünnyögte.

- Tessék?

- Itt maradsz még elalszom?

- Itt.

- A barátaid is?

- Ők is.

- Köszönöm. – hunyta le a szemeit és máris az álmok földjére repült.

- Liam mért hívott apának? Ne vedd tolakodásnak! – kérdeztem finoman.

- Nem az. – mosolygott. – Az apja mikor megtudta az ügyeit és azt, hogy biszex teljesen kiakadt és kitagadta sőt még meg is verte.  Azóta  a nap óta nem beszélünk az apjáról mert kiborul és törni zúzni kezd.  Viszont mikor részeg valamiért mindig az apjának gondol és Niallt a kistesójának hiszi.  Ez nála egy ilyen pszichés dolog. Na fiúk hazamentek vagy itt maradtok velünk?  Van szabad hely nyugodtan aludjatok itt és legalább nem kell egyedül hazaküldenem ezt a sok embert.

- Mért ne? – néztem a barátomra.

- Nem is tudom.

- Harry kérlek…kapsz egy kiscicát ha megengeded.

- Oké legyen, de a cicát te mondod el anyámnak. – nevetett.

Miután kizavartunk mindenkit vagyis inkább Liam összetakarítottunk.  Liam megvetette nekünk a kanapét majd elment Louis mellé aludni. Minket is hamar elragadott az álom világ.