10.rész - Epilógus

Sziasztok!

A blog végéhez értünk. El se hiszem. Kicsit zavaros az epilógus, de nem tudtam máshogy megírni. Rég volt rész tudom, de egyszerűen nem volt erőm ezt az epilógust megírni. Attól, hogy ennek a történetnek vége ne hanyagoljatok el. Nézettek be a másik blogomra!

Puszi nektek!

Niall:

Perrie várakozva nézett rám. Átvettem az összes előfordulható nevet. Visszaemlékeztem a múltra. Szép és jó volt, de az már a múlt, nem kell bolygatni. Ennek ellenére mikor a kék íriszekbe néztem elfogott egy enyhe bizsergés.  

- Még mindig szeretlek. – mondtam ki ami a szívemet nyomta. – De soha többé nem lennék veled. Fájt amit tettél. Kívülről lehet úgy tűnhet egy szikla vagyok, de belül nem ezt érzem.

- Nincs esélyem? – kérdezte könnyes szemmel.

- Nincs.

- Hiányoztál. – ölelt át. – Nagyon, még egyszer nem veszíthetlek el. - Ha csak a barátom leszel akkor sem.

- Biztos vagy benne?–toltam el.

- Igen.

Ölelésbe vontam és a hajába pusziltam.

Harry:

Louis szobájában fetrengtem őt várva.  Valahonnan megszólalt  a Bring me the Horizon Run című száma.  A kijelzőn Liam neve világított. Gondolkodtam rajta, hogy felvegyem-e. Végül elhúztam a zöld jelzést.

- Szia. – szóltam bele.

- Hali Harry. Louis ott van?

- Nincs, fürdik. Miért?

- Én ezt szerintem ..nem mondhatom el.  – beszélt akadozva.

- Liam ő a barátom nyugodtan elmondhatod.

- Akkor mond neki, hogy üzenem Josh keresi.

- Josh?

- Igen ő.

- És ki ő Liam?

- Most mennem kell. Szia. – tette le a telefont.

A néven gondolkoztam, cseppet sem  volt ismerős. Minden eshetőség átfutott az agyamon. Még az is, hogy megcsal. Gondolataimból a törülköző Louis szakított ki. Mögé léptem és magam felé fordítottam. Meg akart csókolni, de én elhúzódtam előle.

- Mi a baj? – kérdezte.

- Ki az a Josh?

- Mi? – döbbent meg.

- Louis ki a franc az a Josh?

- Honnan tudsz róla?

- Liam felhívott,  azt üzeni, hogy Josh keres.

- Basszus. – morgott.

- Mióta?

- Több éve, de próbáltam kilépni csak nem hagyta. – hajtotta le a fejét.

- Akkor miért kezdtél velem kapcsolatot?  - könnyezet be a szemem.

- Miért ne kezdtem volna veled kapcsolatot? Szeretlek és úgy gondoltam ez nem állhat közénk.

- Ki tudja ezt elfogadni? – ültem  le az ágyra.

- Másoknak is van felesége vagy barátja mellette.

- Fúj, de undorító társaság vagytok. Lefekszel egy csávóval utána hazamész valakihez és ezt el  is tudja fogadni a párod.

- Te most miről beszélsz? – nézett értetlenül rám.

- Arról, hogy szeretőd van.

- Mim van?

- Szeretőd. – csordult végig egy könny az arcomon.

- Jaj Harry! – sétált  elém.  – Nincs szeretőm. Josh a főnököm, ő a környék drogbárója, tőle kapom a fizetésem.

- Várj te droggal kereskedsz?

- Igen. Végzettségem nincs és a versenyeket mind Niall nyeri. Valamiből meg kell élnem nekem is. – ült a ölembe.  

- Miért nem mondtad el?

- Féltem.

- Tőlem?

- Azt hittem ha megtudod elhagysz.

- Szeretlek nem hagynálak el ilyen piti dolog miatt.

- Én is szeretlek. – hajolt az ajkaimra.

Liam:

Josh idegesen dobolt az asztal lapján. Kezeimet gyengéden az övéire raktam, hogy lenyugodjon legalább egy kicsit.

- Miért vagy ilyen ideges? – kérdeztem.

- Szerinted? Én nem megyek börtönbe, túl fiatal vagyok hozzá.

- Te okoztad.

Liam, félek.

- Ne aggódj megoldom.  – mosolyogtam szelíden.

Rühelltem a fekete hajú kék szemű drogbárót azért amit Louisszal  tett. Most viszont ahogy láttam a meggyötört arcát rájöttem, hogy ez a srác nem tehet erről az egészről. Az édesapja ráhagyta az üzletet és ő nem akart neki csalódást okozni.  Pont, mint én.

- Köszönöm. Sajnálom, hogy bele kevertem Louist. – hajtotta le a fejét.

- Nem te keverted bele még az apád volt.  Különben is ő akarta ő kereste fel a szervezeted.

- Tudom, de akkor is hibásnak érzem magam.

- Nem hagyom, hogy lecsukjanak.

. Hálás vagyok.

- Egy jó ügyvéd és barát mindent elintéz.

Most Josh helyezte kezeit az asztalon fekvő tenyerembe.  Összezártam a markomat beszorítva ujjait és rá mosolyogtam.

Zayn:

Épp egy Pizzát toltam befelé mikor enyhe nevetés ütötte meg a fülem.  Perrie mosolyogva eset be az ajtón mögött a szőke rossz fiúval.  Félrenyeltem az épp rágott falatot és köhögni kezdtem.

- Jól vagy? – mosolygott rám Niall.

- Te mosolyogsz? – döbbentem meg.

- Igen. Beszélhetnénk?

- Velem?

- Igen.

Felálltam és a konyhába sétáltam. Töltöttem magamnak és Niallnek is egy pohár narancs levett. Leültünk az asztalhoz egymással szembe.

- Bocsánatot akarok kérni tőled. – hajtott le a fejét. – Mindig olyan nyers voltam veled, sajnálom.

- Én is.

- Zayn van rá esély, hogy valamikor mindent újra kezdjünk?

- Miért?

- Mert most minden máshogy akarok csinálni. A nővéred rádöbbentett, hogy egy hülye fasz vagyok. Ugyan azt csináltam veled amit ő régen velem.   Én sose akartam ilyen lenni. Kérlek bocsáss meg és kezdjünk mindent újra.  – nézett végig a szemembe.

- Nem tudom, hogy megbízhatok-e benned?

- Most igen.

- Legyen. – mosolyodtam el. – Zayn Malik. – nyújtottam  a kezem.

- Niall Horan. – fogatta el. 

Bejelentés

Sziasztok!

Na arról  lenne szó, hogy indultam egy novella versenyen. Már kész vagyok és be is küldtem. A másik elfoglaltságom egy új blog amit tegnap csináltam meg,  ez egy one shotos blog amit az egyik barátnőmmel írunk. Nézettek be, mert ott lehet kicsit aktívabb leszek mint itt. A linkje: Young and Crazy  

Puszi!

9.rész

Sziasztok!

Tudom rég volt rész viszont most hoztam nektek. Említettem két nagyobb projektet amit egy külön bejegyzésbe majd megtudtok. Jó olvasást. 

Puszi.

Zayn:

A szobámat csak a hold fénye világította meg. Épp a fürdőből léptem ki csak egy törölközővel a derekamon.  A vizes hajamba túrtam, hogy ne lógjon a szemembe. Az ablakhoz léptem és kinéztem rajta.  A kertváros fényei csodálatosak, csak néhány házban égtek a lámpák. A közvilágítás nem a legjobb, de remek fényt adott a sötétebb útszakaszokra.  Szeretek kinézni az ablakon,  ilyenkor úgy érzem nincs semmi baj minden rendbe fog jönni. Az elfoglaltságom a telefonom örült ricsaja szakította félbe. Az éjjeliszekrényhez sétáltam, a készüléken Harry neve világított.  Gondolkodóbba estem, hogy érdemes lehet-e felvenni vagy inkább hagyjam.  Kinyomtam a hívást és kikapcsoltam a telefonom. Felvettem egy alsónadrágot és elfeküdtem a puha ágyamon.  A plafon most igazán érdekesnek tűnt, így azt kezdtem el bámulni.  Minden négyzet centijét kielemeztem már, de aludni nem voltam képes. Sokáig csak forgolódtam, majd döntést hoztam. Kimásztam az ágyból és a takarom kíséretében átmenetem a nővérem szobájába. Szerencsémre nem aludta a laptopján írt valamit. Rám emelte kék szemit és a gépet a földre tette.

- Nem tudsz aludni? – kérdezte mosolyogva.

- Nem. Maradhatok?

- Persze. – ült arrább, hogy az ágyra férjek.

- Sajnálom amit tettem,  nem volt szép tőlem meg tudsz bocsátani? – hajtottam le a fejem.

- Zayn én soha nem tudnék rád haragudni? – ölelt magához.

- Mesélsz nekem a régi Niallről?

- Nem hiszem, hogy ez jó ötlet lenne.

- Kérlek.

- Rendben. Régen nagyon rendes volt. A focicsapat egyik sztárja  volt Louissal együtt. A gimi királyai voltak és ezt nem azzal érték el, hogy mindenki félt tőlük.  Az ég világon senkit  nem bántottak. Niall különösen nem, sose érezte magát elég jónak ahhoz, hogy ő bárki mást bíráljon. Pedig ha valaki ezt megtehette volna az ő volt.  Teljesen tökéletes volt  külsőleg és belsőleg is . Én meg jöttem és tönkretettem Niallt egy egyszerű fogadás miatt. Együtt voltunk Niall-lel már egy ideje és én tényleg szeretem, de Anne adott egy feladatott azt, hogy szexeljünk majd menjek el. Kibaszottul nehéz volt elmenni, eredetileg az volt a terv, hogy másnap bocsánatot kérek, de Niall nem jött be a suliba és mikor újra találkoztunk már nem az a srác volt akibe beleszerettem. Féltem tőle nagyon,  Louis se volt többé ugyanaz a vidám srác mindketten mások lettek egyedül Liam maradt az aki mindig is volt,  de féltem vele beszélni. Féltem, hogy leordít és elhord mindenféle kurvának, így menekültem és talán ez a legnagyobb hiba amit elkövethettem nem vállaltam fel a bűneim.  – folytak végig az arcán a könnycseppek.  – Én tényleg nem akartam csak..csak…Zayn nem tudom miért csináltam. Szeretem, de elárultam és örökre megsebeztem. Én úgy sajnálom.

- Perrie nem nálam kell bocsánatért esedezned hanem Niallnél. Nem fog bántani garantálom. – öleltem jó szorosan magamhoz a szeretem szóról tudomást sem véve.

- Köszi öcsi. – mosolyodott el könnyes szemmel. – Aludjunk.

- Rendben.

Az álom hamar elért a nővérem mellett.  Egy olyan világba kergetve ahol én boldog voltam a szerelmem mellett.

Perrie:

Az oldalam kínzó fájdalmára keltem fel. Az öcsém térde a derekamba állt és ez okozta azt a borzalmas érzést. Mosolyogva néztem a nyugodt arcára. Most láttam azt a boldogságot rajtam amit már egy ideje nem.  A szekrényemhez sétáltam és felvettem a kedvenc ingem egy csőnadrággal. A hajam kivasaltam és már rohantam is a kocsimhoz. Tegnap eldöntöttem, hogy ma elmegyek Niallhez és bocsánatot kérek tőle , ezért ülök most az autómba és vezetek a gyönyörű ház felé. Amint odaértem kipattantam a kocsiból és a bejárati ajtóhoz sétáltam.  A csengő felett körzött az ujjam, de nem mertem megnyomni. Háttal nekidőltem az ajtónak, hogy kicsit összeszedjem magam. Hirtelen eltűnt mögülem a támaszték és Niall lába elé estem a hátamra. Döbbenten nézett a kék szemeimbe és a kezét nyújtotta.

- Köszi. –fogadtam el.

- Mit keresel itt?

- Bemehetek?

- Gyere. – nézett rám, mintha nem hinne a szemének.

Követtem a konyhába és leültem az egyik székre az asztal mellet.  Niall velem szembe foglalt helyet és egyenesen nézett a szemeimbe.

- Rég láttalak. – mosolyodott el halványan.

- Sajnálom. – hajtottam le a fejem.

- Mit?

- Amit tettem. Én szerettelek. Mindennél jobban, de kaptam egy feladatot mi szerint le kellett lépnem. Megtettem, úgy volt, hogy másnap egyből bocsánatot kérek és éljük tovább az életünk. De te nem jöttél aznap iskolába és utána még jó sokáig. Mikor visszatértél már nem az voltál akit szeretem. Féltem tőled.. nagyon.

- Szóval szerettél?

- Nem, én szeretlek.  – emeltem fel a fejem.

- Még most is?

- Igen.

- Miért? Már nem az vagyok aki voltam. Akit szerettél.

- Tudom, de még mindig érzek irántad valamit. Még mindig szeretlek és soha sem éreztem mást. Amióta ismerlek szeretlek. Bármilyen változáson is mentél keresztül.

- Tudod, hogy az öcséd szerelmes belém? – kérdezte fura hangon.

- Sejtettem.

- Mit vársz tőlem?

- Semmit.

- Szerettelek. Mindennél jobban te voltál és vagy az életem . Valamiért akkor régen a szívem kiválasztott és nem tudok irántad mást érezni csak szeretet.  

- Zaynt nem szereted?

- Nem tudom. Nem érzem azt amit irántad, de nem is közömbös. – nézte a kezét ami az ölébe volt ejtve.

- Csókolj meg!

- MI? – kapta fel a fejét.

- Csókolj meg!

- Minek?

- Csak tedd meg.

Felálltam és elé sétáltam. A kezemet nyújtottam és felhúztam őt.  A karjait a derekam köré fonta és lágyan vont  a csókjába. Ujjaimat a selymes hajába túrtam és kicsit meg is húztam azt. Elmosolyodott és bebocsátást kért amit meg is adtam neki. A nyelve harcot vívót az enyémmel. Átadtam neki a hatalmat és ő élt is vele. Még közelebb húzott magához és mélyítette a csókot.   Az egész hasam bizsergett,  a lepkéim szárnyalni kezdtek. Nagyon régen nem éreztem ezt az érzést. Lassan elvált tőlem, de a derekam nem engedte el.

- Mit éreztél? – kérdeztem.

- Hogy érted?

- Mikor csókolóztunk,  mit éreztél közbe?

- Nem tudom. – engedett el.

- Olyan volt mit régen?

- Lehet. – vakargatta a tarkóját.

- Akkor már csak egy kérdésem van. Az enyém vagy a Zayn csókja esett jobban? – néztem merészen az íriszeibe.

Nem válaszolt egy darabig csak  a padlót vizslatta mintha  nagyon érdekes lenne. Végül felemelte a fejét és kimondott egy nevet amivel teljesen keresztbe húzta a számításaim.  Egy nevet ami mindet megváltoztat. 

8.rész

A házba beérve Jade kapta el a kezem és húzott vissza az udvara. Se szó se beszéd egyszerűen lesmárolt majd pofon vágott.

- Mi a szar? – néztem rá döbbenten.

- Magamra akartam vonni a figyelmed. – mosolygott.

- Így?

- Mér, hogy kellett volna?

- Mondjuk  úgy hogy a nevemen szólítasz! – akadtam ki.

- Az túl sablonos nekem.

- Jade én szerintem most..

- Figyelj már rám! – rázta meg a vállam.

- Oké!

- Na szóval mi a jó büdös picsát csináltál te tegnap este. – ütötte meg minden szónál a karom.

- Én? – dörzsölgettem a fájú végtagom.

- Nem,  a kiskutyámról beszélek borzalmasan rossz kutya.. jó hogy te!

- Te tudod mi történt Niall és Perrie között? A teljes sztorit nem csak azt amit Perrie mondott. Tuti, hogy valamit eltitkolt.

- Zayn…

- Kérlek mond el!

- Nem tehetem. – nézett rám bocsánat kérően.

- Nagyon fontos lenne.

- De Zayn Perrie megtiltotta.

- Jade. – nyögtem a nevét.

- Ne mond így a nevem!

- Szeretlek. – próbálkoztam.

- Zayn nem fogom elmondani.

- Jó. –vágtam be a durcit.

- Ne haragudj nem árulhatom el a nővéred. – ölelt meg.

- Szerintem most menj el. – bújtam ki a karjai közül.

- Ahogy szeretnéd. Szia Zayn.

- Viszlát Jade.

Amint elment  bementem a házba és helyet foglaltam a kanapén Liam és Louis között.  Körül néztem és megakadt a tekintetemen Harryn  aki épp akkor huppant le Louis mellé és fogta meg a kezét majd egy lágy puszit lehelt az arcára.

- Ti? Ti… most? -  kérdeztem összezavarodva.

- Mi az Zayn? – mosolygott Lou.

- Együtt vagytok?

- Mondhatni. – pirult el a legjobb barátom.

- Nem hiszem el hamarabb lett barátod mint nekem pedig te eddig nem is buktál a fiúkra.

- Ez van haver. – veregedte meg a hátam Liam. – Szerintem én húzok délután van egy ügyem, gyilkosság biztos vagyok benne, hogy  bűnös az alak, de ezt nem hallottátok az én feladatom az ellenkezőjét bebizonyítani.  Sziasztok.

- Csá fater.  – ordította Louis.

- Szia Liam. – kiáltottunk Harryvel is utána.

- Niall?

- Hazament azt mondta van egy fontos dolga amit el kell intéznie. – csókolgatta Louis Harry nyakát.

- Oké. Na mit csinálunk?

- Mi a szobámban  leszünk te azt amit akarsz  . –  mondta Louis és húzni kezdte Harryt a hálója felé.

- Ezek szerint ezt. – nevetett Harry.

- Ez kedves volt. – motyogtam magam elé.

Én is visszavonultam a szobámba és ledőltem a pihe puha  ágyamra.  Benyomtam a tv-ét és valami értelmetlen agyromboló műsort kezdtem nézni. A tevékenységemet hangos nyögések zavarták meg.  Felkeltem az ágyamról és Louis szobája felé indultam. Egy ideig  az ajtó előtt hallgatóztam majd leesett, hogy mi a szart is csinálhatnak.

- Fújj! – kiáltottam fel akaratomon kívül.

- Hallottad? – kérdezte az ajtón túl a legjobb barátom.

- Mit édesem?

- Mindegy. Csókolj meg!

- Örömmel.

Úgy döntöttem inkább jobb ha most elmegyek. Természetesen  ki máshoz indulhattam volna ha nem Niallhöz.  Boldogan szeltem az utcát. Újra lejátszódott bennem ahogy azt mondja érez valamit irántam. Mosoly terült szét az arcomon.  A házhoz érve kopogtam, de senki nem nyitott ajtót.  Vártam egy darabig majd megnéztem nyitva van-e. Szerencsémre kitárult az ajtó  és beléptem rajta. Gondolkodás nélkül indultam el a szobája felé. Minél közelebb értem annál jobban erősödtek a hangok. Mire az üvegajtóhoz értem tisztán hallottam a nyögéseket és az üvegnek hála tökéletes rálátásom volt az eseményekre is. Csak álltam ott és néztem ahogy Niall egy  lány társaságát  élvezi. A lábaim földbe gyökereztek meg se bírtam mozdulni. Forró könnycseppek húztak csíkot az arcomon.  A lány észre vett és megkocogtatta a szőkeség vállát. Niall rám kapta a tekintetét. Nem állt le ugyan úgy mozgott a csajba, de közbe végig az én könnyes szemeibe nézett. Megráztam a fejem és sarkon fordultam. Alig láttam valamit, de minél hamarabb el akartam tűnni innen.  Újra és újra magam előtt láttam ahogy mozog benne.  Az ajtónál egy kéz kapott el ami visszarántott. Szembefordultam a tulajdonosával. Niall alsónadrágba  nézett farkas szemet velem.  Már egy felöltözött fiatal nő sétált le a lépcsőn.

- Nem értem mér kell elmennem eddig minden olyan jó volt? – nézett a szőkére.

- A hangsúly az eddig-en  van szóval viszlát. –mondta meg sem szakítva velem a szemkontaktust.

- Oké. – fújtatott a lány.

Megszakítottam a szemkontaktust és a csajra néztem. Igazán szép. Hosszú vöröses haja egyenesen omlik a vállára. Gyönyörű kifejező zöld szemei csak úgy villogtak mikor rám terelődött a figyelme. Az alkata is remek hosszú vékony lábak lapos has és ott gömbölyű ahol kell neki. Az arca teljesen tiszta semmi szeplő vagy bőr hiba. Smink sincs rajta ami nagyon ritka. Egy fehér egybe ruhát visel ami leér a bokájáig és egy napszemüveg van a hajába tolva. Tökéletes nő.

- Még mindig itt vagy? – emelte a kék szemit a lányra.

- Már nem. Viszlát Niall.

- A soha viszont látásra Nicola.

- Hát persze. – morgott ezek szerint Nicola. – Már vagy 2 éve mondod ezt  után meg felhívsz, hogy újra megfektess. Jó érzés a szabályod kivételének lenni. – mosolyodott el a végére.

- Most menj el. –hajtotta le a fejét Niall.

- Oké. Örültem a szerencsének szépfiú. – húzta végig hosszú  fehére manikűröztetett ujjait az államon. – Niallnek meg van a számom ha társaságra vágysz.  – kacsintott.

- Nicola!

- Jól van itt se vagyok. –nevetett és becsapta maga után az ajtót.

Nem szólalt meg egyikünk sem. Kerültem a szemkontaktust a  padlót vizslattam.  Niall benyúlt az állam alá és felemelte a fejem.  

- Miért jöttél? – kérdezte kedvesen.

- Miér fontos ez neked?

- Ez az én házam nem jöhetsz csak úgy kényed kedve szerint ide! Jogom van tudni mi a faszért jöttél ide és zavartad meg a dolgom.  – emelte fel a hangját.
Rühellem a hangulat ingadozásait.

- Mér feküdtél le ezzel a lánnyal?

- Rohadtul nem tartozok neked elszámolással! – jött ki teljesen a sodrából.

- Azt hittem mostantól minden más lesz.

- Zayn ezt te sem gondolod komolyan.  – rázta meg a fejét.

- Mér ne gondolhatnám komolyan?

- Talán mert én Niall vagyok.

- Azt mondtad érzel valamit irántam. – hajtottam le fejem.

- Nem tagadom mondtam ilyet. Viszont nem fogadtam hűséget.  Igen rohadtul bejössz te vagy Nicola kivételével az egyetlen aki bármikor képes beindítani sőt te vagy az egyetlen Nicolának sem megy mindig. Bármikor képes lennék benned elélvezni, de ez nem azt jelenti, hogy szeretlek és soha többé nem dugok meg mást csak téged az nem én lennék. Elméletileg szeretsz ugye? – kérdezte én meg bólintottam. – Akkor mi a faszért akarsz megváltoztatni? Ha szeretsz akkor abba a személyiségembe szertél bele aki minden mozgó lényt megdug és kibasszotul nincs szíve.  Nem értem mit problémázol ez az én életem úgy élem ahogy akarom és én élvezni szeretném.

- Tudod én mit akarok? Téged, de már kezdek beletörődni, hogy soha nem leszel csak az enyém. – szólaltam meg egy kis idő után.

- Meglehet, hogy beléd szeretek, de én akkor sem tudnám azt nyújtani amit te szeretnél.  Nem fogok boldogan piknikezni veled egy mezőn vagy örök hűséget fogadni. Az nem én vagyok és ha neked erre van szükséged szerintem hagyjuk egymást. Nekem van egy sebem amit ha befoltozok sem fogok tudni megváltoztatni és más lenni, ez vagyok én és tudom, hogy neked más kell ezért a te érdekedbe szerintem menj el és soha többé ne gyere vissza.

- Igazad lehet. Jobb mindkettőnknek ha  eltűnök és csak egy emlék maradok számodra egy srác akinek játszottál az érzelmeivel. Viszlát Niall ígérem többé nem látsz.  – mondtam ki az első gondolatom.

- Szia Zayn.

Kiléptem az ajtón és a könnyeimet törölgetve indultam el Louis házához. Odaérve felmentem a szobámba és minden cuccom összepakoltam majd elhagytam a helyiséget.  Egy helyre mehetek és reménykedtem benne, hogy visszafogadnak. Egész úton egy kavicsot rugdostam magam előtt. A kapunkhoz érve nagy levegőt vettem és csengettem. Perrie jött ki az ajtón vörösre sírt  szemekkel. Amint meglátott a nyakamba vettette magát.

- Szeretlek Zayn!  Követem el hibákat a múltba nagyon sajnálom  is őket. Szeretlek és nem akarlak elveszteni. – sírt.

- Én is szeretlek. – öleltem át. – Menjünk be.

Lágyan elmosolyodott és letörölte a könnyeit. A kezemnél fogva húzott be az épületbe ahol még egyszer megölelt.  Otthon voltam. Ott ahová tartozom egy szerető család körében, de egy valami hiányzott mellőlem vagyis egy valaki. Egy szerető társ aki bármire képes értem és csak én létezek számára.

  

7.rész

A házunk elé gördült a kocsival. Gyorsan ki akartam pattanni, de  Liam elkapta kezem. A melegséget árasztó barna szemeibe néztem. Egy halvány mosoly bujkált a szájjá szélén.

- Biztos, hogy itt most jó neked?

- Igen. Valamit el kell intéznem.

- Zayn ne csinálj hülyeséget. Niall egy gyökér balfasz bármit is tett nem éri meg kockáztatni.

- Tudom mit csinálok. – rántottam ki a kezem a szorításából.

- Zayn… - kezdte volna el a következő mondatát, de rácsaptam az ajtót. – Pontosan olyan vagy mint ő. - hallatszódott ki a kocsin keresztül is.

Berohantam a házba nagyon fájt a fenekem, de ez sem tántorított el a célomtól. Berontottam a nővérem szobájába. Senki nem fogadott a hálóba. Lassan kinyílt a fürdőszoba ajtó és ő csoszogott ki rajta.  Döbbenten nézte a feldúlt ábrázatom.

- Öcsi minden rendbe? – kérdezte engem vizslatva.

- Ismered Niall Horant? – szegeztem neki a kérdést.

- Mért kérdezed? – nyelt nagyot.

- Ismered?

- Zayn..

- A kurva életbe is ismered? – ordítottam.

- Igen.

- Honnan?

- Mér érdekkel.

- Válaszolj már! – léptem hozzá.

- A  barátom volt.

- Mikor?

- Régen.

- Mikor?

- 3 éve.

- Mi történt?

- Semmi.

- Mi történt?

- Mondom, hogy semmi. – rázta meg a fejét, így kicsúszott néhány tincs a feje tetejére fogott kontyból.

- Mi történt? Istenem hagy ne kelljen magam ismételni. 

- 5 hónapig voltunk együtt. Nem akart lefeküdni velem bármivel próbálkoztam.  Egyik este sikerült rávennem szexeltünk…borzalmas volt. Mikor végeztünk azt mondta szeret, viszonoztam a gesztust.  Hazudtam neki semmit nem éreztem iránta. Amint elaludt leléptem és hagytam neki egy cetlit azzal a szöveggel, hogy soha többé nem keressen.  Hallottam másoktól, hogy majd nem megölte miattam magát az egyik barátja mentette meg.

- Te tetted! Te hibád! Ne! – vágtam a földhöz az éjjeli lámpáját.

- Zayn. – sikoltott fel.

- Kussolj ribanc! –  borítottam fel a szekrényét.

- Gyerekek mi ez a zaj? – nyitott be anya apával a hát mögött. – Jézus!  

- Hagyd abba. – fogott le apa.

- Engedj el! – üvöltöttem.

- Fiam.

- Meg kell fizetni annak a büdös kurvának.

- Zayn, hogy beszélsz! – hápogott anya. Kirántottam magam apa szorításából és a nővérem elé léptem.

- Nem hittem volna, hogy egész életemet egy picsával éltem le. Tönkretettél egy embert. Engem soha többé ne látsz ezt már most megmondom.  – fordítottam hátat.

- Hová mész? –kiáltott anya utánam.

- El.

- Drágám…

- Fogd már be! – csaptam be a bejárati ajtót.

Semmivel sem törődve mentem az úti célom felé. A ház elé érve bekopogtam. Egy álmos barna kobak nyitott ajtót.  Rám emelte kék szemeit és beengedett az ajtón. Leültem az étkezőasztalhoz. Louis is csatlakozott hozzám egy bögre teával.

- Te is kérsz?

- Nem, köszönöm.

- Mi történt?

- Itt tölthetek pár napot?  - kerültem ki a választ.

- Persze, gyere megmutatom hol tudsz aludni.

Bevezetett egy kis hálószobába majd elment nekem ágyneműt hozni.  Magam élé bámultam és a gondolataimba mélyedtem mikor visszatért.

- Kell még valami?

- Ruhák.

- Találsz a szekrénybe.

- Köszönöm. – néztem rá hálásan.

- Jó éjt Zayn. – mosolygott.

Bebújtam a takaró állá. Az agyam képeket vetített elém.  A három évvel ezelőtti Perrieről és Niallről.

- Niall kérlek! – túrt bele a szőke tincsekbe.

- Perrie nem akarom. – vette ki a kezeket a hajából.

- Jó. – tette keresztbe a kezeit.

- Édesem ne néz így. – simogatta meg az arcát.

- Mér nem? Talán nem kívánsz?

- Dehogy nem.

- Akkor?

- Legyen. – csókolta meg .

A következő kép már az volt ahogy Niall szerelmet vall.

- Remélem nem voltam nagyon béna? – kérdezte Perriet miközben a haját simogatta.

- Tökéletes volt. – forgatta meg a szemét amit a Niall nem látott.

- Beléd szeretem. – suttogta a szőke lány fülébe.

- Én is szeretlek. – csókolta meg undorral amiből semmit nem érzékelt a szerelmes fiú.

Még egy hirtelen váltás. Perrie a ruháit kapkodja össze. Elővesz egy lapot és ráírja, hogy neki ennyi volt majd elhagyja a házat. Ezt követe az a kép ahol Niall az üzenetet olvass. Az ahogy a kék szemei könnybe lábadnak és lecsúszik a földre.  A szőke fiú borotvával a kézébe. Liam berontása a házba ezzel megmentve Niall életét.  Innentől már csak a mostani  rosszfiú képeit láttam. Azt ahogy sora fekteti meg az emberek és lép le nem törődve azzal mit hagy maga után. A versenyek amiket megnyert, az új élete és benne az én szerepem.  Látni ezeket még ha lehet nem is, így történtek borzalmas volt. Megértem mér ilyen ellenséges velem és mért barátkozik a sátánnal, de én meg fogom őt menteni az ördög karmai közül ezt itt és most elhatároztam. Szép lassan nyelt el az álom világa, hogy reggel Harry hangjára keljek.

- Zayn..Zayn. – rázogatott.

- Jézus Harry. Te mi a faszt keressel itt?

- Louis szólt még az este, hogy itt vagy, de csak most tudtam jönni. -  Mi történt?

- Nem akarok róla beszélni.

- Biztos?

- Igen! – álltam fel és indultam el az étkező felé.

Az asztalnál többen ültek a kelleténél. Két emberen  egyből megakadt a tekintetem.

- Jade te mit keresel itt?

- Én hívtam. – szólalt meg Niall a váratlan személyek másik fele.

- Mér?

- Perrie tegnap felhívott és sírva elmesélte mi történt én meg felhívtam Niallt mert azt hittem nála vagy. Ő meg felvilágosított, hogy nem vagy ott, de tudja kinél lehetsz. Én meg jöttem is.

- De..

- Beszélhetnénk?- kezdett maga után hozni  Niall.

Mikor kiértünk az udvara elengedte a kezem és sóhajtott egy nagyot.

- Ez mire volt jó?

- Mi? – néztem rá értetlenül.

- Amit tettél. Halálra ijeszteted Perriét.  

- Még őt sajnálod? Egy kibaszott kurva volt. Kijátszott téged megvezetett és te még képes vagy őt védeni. Várjunk te  még  mindig szereted.

- Zayn igazad van , nem szabadna védenem őt és még mindig szeretnem, de te tudod a legjobban, hogy ez milyen.

- Azt mondod még mindig teljes mértékbe őt szereted?

- Igen szeretem  már nem annyira mint régen, de a szívem  valamilyen oknál fogva még mindig érte dobog.

- Tehát engem nem is lennél képes szeretni?

- Zayn én..

- Mér? Csak azt mond el mért jobb ő mint én.

- Nem tudom. Értsd meg az érzelmeimet nem tudom irányítani pedig hidd el már régóta szeretném.  

- 3 éve töretlenül szereted még úgy is, hogy bántott? – néztem rá hitetlenkedve.

- Zayn még csak 2 hete ismersz és én már vagy 100-szor összetörtem a szíved mégis szeretsz nem igaz?

- De.

- Akkor hol itt a kérdés?

- Boldog voltál vele?

- Nagyon is. – mosolyodott el halványan.

- Szeretnél újra vele lenni?

- Nem.

- Akkor mit szeretnél Niall?

- Időt.

- Kitől kérsz időt?

-  Tőled Zayn. Kélek adj időt nekem.

- Megpróbálom, de nem ígérhetek semmit nem a türelmemről vagyok híres.

- Köszönöm. – indult vissza a házba.

- Egy kérdést megengedsz még nekem?

- Meg.

- Érzel valamit irántam?

- Igen. – nézett a szemeibe. – De időre van szükségem.

- Rendben felfogtam. – mosolyogtam rá majd visszaindultam az épületbe.

6.rész 18+

Sziasztok!! Bocsánat, hogy múlt héten nem volt rész csak sajnos nem értem rá. Viszont most hoztam és nem is akármilyen Ziall 18+ Zayn újra beleesik a csapdába :) Jó olvasást puszi!

Zayn:

Összetörtem. Darabjaimra hullottam. Mér? Mért  jó az neki ha bánt engem. Tettem valamit? Hogy szerethetem? Ezekkel a gondolatokkal indultam el haza felé.  Magam előtt egy kavicsot rugdostam. A telefonom csörgése zavart meg ebben a fontos teendőmbe.

- Haló?

- Zayn gyere Niall házához!

- Mi?

- Gyere már ide!

- Oké. Liam ott leszek.

A barátom hangjából kétségbeesést vettem ki, így szaladtam a  bazi nagy ház felé, csak tudnám honnan volt annyi pénze, hogy megvegye.  Hamarabb odaértem mint gondoltam volna. Berontottam a ház ajtaján.

- Végre! – hallottam meg Liam hangját.

- Mi történt?

- Niall.

- MI van vele?

- Hülye ivott meg drogozott is.

- Jól van?

- Igen csak nagyon meg van zavarodva és állandóan  a te neved és Justinét hajtogatta úgy láttam jónak ha idehívlak.  

- Justint is? – nyeltem nagyot.

- Nem neki nem szóltam. Fent van az emeleten a te kezedbe adom vigyáz rá.

- Most elmész?

- Igen.

- Ne! - kértem.

- Mér?

- Mi van ha elküld akkor ki figyel rá?

- Nem fog. - mosolyodott el.

- De..

- Elmentem. Szia.

- Szia. – suttogtam utána.

Elmentem a  konyhába inni egy pohár vizet időhúzás gyanánt.  Neki támaszkodtam a konyhapultnak és a gondolataimba merültem valószínűleg ezért nem hallottam azt ahogy mögém lépdel. A kezét a derekamra tette és magával szembe  fordított majd az ajakimra tapadt.  Próbáltam küzdeni ellene, de a jóleső érzés diadalmaskodott felettem.  Kezeimet  a nyaka köré kulcsoltam. Egy laza mozdulattal felrakott a pultra és a lábaim közé férkőzött.  Elváltam ajakitól, a homályos kék szemeibe néztem.

- Niall be vagy állva és ittál is nem akarsz megfektetni. Emlékszel a szabályodra?

- KI a faszt érdekelnek a szabályok?  Lehet be vagyok állva, de egyet biztosan tudok eszeveszettül kívánlak és most meg foglak dugni.  – nyalt bele a fülembe.

- Niall.. Niall!

- Igen. – nyögte a nyakamba.

- Nem!

- Mi  nem?

- Nem fekszem le veled…még egyszer csak azért mert kanos vagy.

- Ó dehogy nem.

Ellépett tőlem  és elkezdte levenni a ruhát. Először a póló került le amit jó messze eldobott. Szép lassan csúsztak le róla a textilek nekem egyre nagyobb merevedést okozva. Az alsónadrágba  beleakasztotta az úját,  de nem mozdította meg. Eddig bírtam olyan hévvel vettettem rá magam kezdő létemre, hogy  még én is meglepődtem.  Lehúzta rólam a nadrágot a boxerrel együtt majd a pólót rángatta le rólam. Felkapott az ölébe és úgy indult el felfele a lépcsőn. A járása nem volt stabil sőt kétszer meg is botlott.  Amint felértünk ledobott az ágyra   és egyből neki kezdett a nyakam ostromozásának. A fogát belemélyesztette a bőrömbe amitől egy hatalmasat nyögtem.

- Ez az hallasd a hangod.  – búgta fülembe majd meghúzta a fogaival a cimpám.

Mozdulatai a gyakorlatot  sugározták. Bele se merek gondolni hány nő és férfi nyögött már alatta. Csókokkal borította el a felsőtestem. A péniszemhez érve végig nyalt rajta amivel egy hatalmas nyögést csalt ki belőlem. Szopogatni kezdte a makkom. Már most a mennyország kapuiban álltam. Egy hirtelen mozdulattal leengedett a torkán, az enyémből meg egy állatias hörgés tört elő amin elmosolyodott. A fejét ütemesen mozgatta néha nyelve egyet. Farkam megremegett benne  amit érezheted mert kiengedett az ajkai közöl. A mellbimbómhoz hajolt és szívta, harapdálta azt.  A nyögéseim hangereje még Niallt is meglepte.

- Jó hangos vagy drága. – csókolt meg. – Szeretem ha valakinek van hangja.  -  húzta meg az alsó ajkam.

Felállt és a szekrényéhez lépet. KI vett belőle egy tubust meg egy dobozt.  A lábam közé helyezkedett és a fogaival kibontotta az óvszeres csomagot. Fel akarta görgetni magára, de én megállítottam.  

- Én akarom!

- Tudod, hogy kell? – lepődött meg.

- Haha nekem is volt felvilágosító órám.

- Hát tessék.

- Becsíptem a végét és felgörgettem rá.  Visszadőltem és közbe végig simítottam hosszán.  

- Egész jó. – kacsintott rám.

Síkosított kent az ánuszomra majd belém vezette egy ujját.  Nagyon kellemetlen érzés, de hamar megszoktam. Lassan csatlakozott a többi ujja is.  Mikor elég tágasnak érzet kihúzta őket amitől egy rosszalló nyögés tört elő a torkomból.

- Na már akaratosak is vagyunk?

- Csináld már! – parancsoltam rá amitől elnevette magát.

- Rendbe!  - vágódott belém.

A fájdalom borzalmas volt, az arcom eltorzult. Nem mozdult, várta, hogy megszokjam méretét majd eszeveszett tempóba kezdett. A lökései erejétől padlót fogtam.  Nagyon gyorsan mozgott. Egyik lökésénél eltalált egy pontot amitől hatalmas nyögtem. Ez után csak arra a pontra irányította magát. Egyre közelebb értem mikor kihúzódott belőlem.

- Állj  négykézlábra. -  parancsolta.

Teljesítettem a kérését és ő azonnal újra bennem volt. A hátamra dőlt a felsőtestével és úgy mozgott bennem.  Egyre hangosabban nyögött ő is. Éreztem, hogy mindketten közel vagyunk.

- Ez az Perrie! – nyögte.

- Perrie?

Amint ő is felfogta mit mondott abbahagyta a mozgást. Elhúzódtam tőle és az ágy sarkába ültem. A fejem ráhajtottam a karomra és a könnyeim próbáltam visszatartani.

- Zayn én…

- Honnan ismered a nővérem? Nem is,  inkább szex közbe mér nyögöd az ő nevét?

- Én..

- Mi Niall? Mondj már végre valamit!  

- Te nekem nem parancsolsz! Ez egy egyszerű szex volt,  ha más nevet nyögtem ez van előfordult már máskor is. Az, hogy történetesen ez  a nővéredé volt az legyen az én dolgom és most vagy befejezzük amit elkezdtünk vagy mehetsz is.

- Hogy szerethetek egy ekkor seggfej, hülye, barmot. – álltam fel könnyes szem de egyből visszaestem.

- Még fájni fog egy darabig. – nevetett.

- Barom!

Végre sikerült felállnom és azonnal lesiettem a lépcsőn. Megkerestem a ruháim és gyorsan kapkodtam magamra.

- Mér vagy most ennyire kiakadva?

- Talán azért mert engem dugsz azt aki szeret és a nővére nevét nyögöd! – ordítottam le.

- Gyere vissza fejezzük már be utána tőlem mehetsz.

- Hagyj békén.

- Ezt pont te mondod?! Te nem tudsz leakadni rólam.  Bár megértem engem nem lehet egy könnyen elfelejteni.  – nevette el.

- Rohadnál meg!

- Na ne mondj ilyet. – biggyesztette le a száját majd elmosolyodott.

- Tudod mit igazad van mostantól nem kereslek és nem szólok hozzád.

- Rendbe. Pápá . – integetett.

- Gyökér. - vágtam be az ajtót.

A járás nehezemre eset, így dobtam Liamnek egy sms-t, hogy jöjjön és vigyen haza. Hamar ideért, beszálltam a kocsiba. Látta a könnyes arcom, de nem szólt semmit csak gázt nyomot és hazafuvarozott. 

5.rész

Niall:

A francba is mér van az, hogy nem tud békén hagyni?! Mér követ minden hova? Mert szerelmes belém. Nem az nem lehet nem szerethet belém.  Én nem tudom megadni neki  azt amire szüksége van.  Jó tényleg rohadt ügyes az ágyba, de szexen kívül én nem tudok neki semmivel sem szolgálni. Nem vagyok az érzelmek híve. Nem az én műfajom. Még sosem szeretem senkit igazából azt se tudom az, hogy kell.  Most magamnak hazudtam? Tökéletesen tudom mi az a szerelem, éreztem már. A szerelem egy olyan dolog ami csak tönkre tesz lelkileg és testileg is. Mikor beleszeretsz valakibe a szemed elé rózsaszín köd borul. Nem érzékeled a külvilágot. Elvarázsol egy mosolyával, a pillantásával, azzal, hogy létezik. Az orrodnál fogva vezet és mikor úgy érezte már mindened kijátszotta egyszerűen kidob. Eloszlanak a felhők és már mindent máshogy látsz. Rájössz, hogy kezdetektől fogva   cérnán rángatott.  Összetörsz már soha többé nem leszel az aki voltál. Köszönöm nekem ebből elég volt egy is.

- Kibaszottul elegem van! Niall Horan tolja le a seggét, hogy kiverhessem belőle a szart is! – követelt a barátom.

- Mi a fasz bajod van Liam?

- Az, hogy most legszívesebben kivégeznélek.

- He?

- Az van, hogy miután elmentél Zayn elájult elméletileg az alkohol miatt, de szerintem neked is volt közöd hozzá.

- És?

- Fogd már fel, hogy szeret és oda van érted. Tudom, hogy te is érzel valamit iránta látom rajta.  Mért nem adod fel végre és  vallod be neki, hogy szerelmes vagy belé?

- Liam nekem nincs szükségem szerelemre.

- Hagyjuk már. Még mindig ki vagy? 3 éve volt az istenit felejtsd már el nem mindenki olyan mint Perrie.

- Nem érted, hogy az a kicseszett Malik lány elintézte az összes kapcsolatom és lettem egy szex gép mindörökre.

- Malik?.. Malik..Szent ég!! Malik a vezetékneve?

- Igen. Mér?

- Hát tudod öhm Zayn elmondta neked a teljes nevét? Gondolom nem. Tudod az ő teljes neve Zayn Malik és azt mondta van egy velünk egyidős nővére, de a nevét nem mondta szóval nem biztos, hogy rokonok sőt egyáltalán nem hasonlítanak.

- Perrie és Zayn testvérek? A jó büdös picsába! Utálom a Malikokat. – ütöttem bele a falba.

- Niall mostanában túl sokszor versz a falba el fogod törni a kezed.

- Kit érdekel? Ó, hogy basznának kiskutyát! Mért  fogok én mindig egy Malikot ki.

- Niall…

- Menj el! Este találkozunk a versenyen.

- Niall..

- Azt mondtam menj el,  nem érted?

- Niall én csak…

- Liam húzz el!!

- Nem!

- A jó büdös picsába,  akkor én megyek el. – téptem fel az ajtót és léptem ki a hűvös délutánba.

A kedvenc helyemre tartottam. Nem érdekelt semmi más csak,  hogy minél hamarabb ott legyek. Amit odaértem egyből helyet foglaltam az asztalomnál. Régóta járok ebbe az öreg kávézóba. A hely varázsa mindig elragad, nyugtatóan hatnak rám a barna falai és tipikus kávé illata. Tálán akkor jöttem először ide mikor Perrie kidobott, azóta bármi bajom van itt vagyok. 

- Niall  rég láttalak. – köszöntött mosolyogva Kate.

- Tudom Kat.

- Mi baj?

- Honnan vesszed, hogy baj van?

- Csak akkor látunk itt ha az van.

- Jó.. Van időd?

- Van. – ült le az asztalomhoz.

- Emlékszel még Perriere?

- Igen, ki felejtené el azt  a mocskos kurvát.

- Hát izé.. megfektettem az öcsét.

- Mi?

- Lefeküdtem az öcsével, de nem tudtam, hogy tesók. Zayn az öccse belém szeretett.  Nem szerethet! Nem szabad senkinek sem belém szeretnie.  

- Niall sok ember szívét törted már össze mért érzem úgy, hogy ez most más?

- Nem tudom Kate.

- Drágám érzel iránta valamit?

- Mér jön mindenki ezzel? Mi közötök ahhoz,  hogy ki iránt mit érzek vagy,  hogy kibe kéne szerelmesnek lennem,  tudtommal ez még az én döntésem.  – ordítottam le.

- Szóval szereted.

- Nem én nem szeretem..én nem szerethetek senkit..csak bántana.

- Niall legalább nekem ne  játszd a kőszívű rosszfiút mindketten tökéletesen tudjuk, hogy te nem ilyen vagy.

- Én nem játszok meg semmit.

- ÁÁ dehogy csak falakat húzol magad köré.

- Én..

- Niall mér nem adsz egy esélyt ennek a fiúnak?

- Mert Malik.

- Niall ezt  mikor tudtad meg?

- Ma reggel.

- Mióta ismered?

- 2 hete.

- Szóval még mindig biztosan állítod, hogy ez a gond, nem inkább az, hogy félsz saját magadtól?  Nem érzed biztosnak magad, kétségeid vannak. Én nem azt mondom, hogy most kezdjetek járni én azt állítom  ha legyőzted saját  magad,  a gondolataid és az érzelmeid  adj egy esélyt ennek a fiúnak.  

Várta volna a válaszom de látta rajtam, hogy most nem fogok tudni megszólalni vagyis inkább értelmes dolgot mondani.

- Egy erős fekete kávé, azonnal hozom.

- Köszönöm. – suttogtam utána.

A kávémat szürcsölgetve merengtem el  a szavain. Kate mindig is tudott rám hatni, tudta mit kell ahhoz mondania, hogy magamba nézzek és rájöjjek a dolgokra  egyedül. A feketémet elfogyasztva rohantam haza, hogy  a verseny előtt még pihenhessek.  Késve érkeztem a versenyre, de rám mindig várnak hisz én vagyok az örök bajnok.  A rajthoz állt minden versenyző és ekkor eldörrent e pisztoly az indulást jelezve.  Elindult a futam.  A motorok felbőgtek a kipufogok okádták a füstöt. Nem figyeltem semmire csak arra  ahogy gyorsult alattam a motor.  Magam előtt csak a suhanó tájat láttam . A km/óra a kiakadásig feszült. A sebesség nyugtatóan hatott rám.  A szemem előtt képek  jelentek meg először  Perrie gyönyörű arca majd az ahogy kidob, Louis amikor az apja megverte mert kiderült a nemi identitása, Liam ahogy sír a sarokba mert túl későn értünk oda és a focicsapat többi tagja megvert és Zayn amikor ott hagyom az ágyba egy kiadós szex után.  Az idegesség eluralkodik rajtam , még a sebesség se tud lenyugtatni.  Nem tudok tovább gyorsul a Km/óra  teljesen kiakadt.  Több méter fölénnyel érek a célba, de a győzelmem sem okoz örömöt.  A bukósisakot levéve meglátom a barátaimmal karöltve a fiatalabbik Malikot.  Rám emeli csodálatos barna szemeit és elpirul mikor rájön, hogy őt figyelem. Nem tudom mér vette át teljesen a hatalmat felettem a méreg, de olyat tettem amit soha nem kellett volna. Leszálltam a motorról  és úgy tettem mintha feléjük indulnék. Láttam Zayn boldog mosolyát, de ekkor hirtelen magam se tudom mér lekanyarodtam és lesmároltam Justint az egyik haverom.  Láttam a barna szemek amit könnytől kezdenek csillogni.  Liam észrevette Zayn mit nézz és rosszallóan fejet rázott majd elhúzta onnan a fekete szépfiút.   Justin több mint 5 éve szerelmes belém, de mindig leráztam és most meg lesmárolom. Remek Niall egy nap alatt két szívet törtél össze új rekord.  Justin mosolyogva nézette a szemembe, de nekem ez valahogy nem ment egyszerűen hátat fordítottam és elsétáltam tőle. Ott hagyva őt az kérdések között.  Istenem, hogy lehetek ekkora szemét állat. Az egyik legjobb haveromat hitegetem azzal, hogy van esély nálam csak azért, hogy  Zaynt  lekoptassam.  Hogy a francba lehetek  ilyen hülye? Mért érzem azt mintha tőrt szúrtak volna a szívembe?  A motoromra pattantam és hazahajtottam, hogy a sárga földig igyam magam.