10.rész - Epilógus

Sziasztok!

A blog végéhez értünk. El se hiszem. Kicsit zavaros az epilógus, de nem tudtam máshogy megírni. Rég volt rész tudom, de egyszerűen nem volt erőm ezt az epilógust megírni. Attól, hogy ennek a történetnek vége ne hanyagoljatok el. Nézettek be a másik blogomra!

Puszi nektek!

Niall:

Perrie várakozva nézett rám. Átvettem az összes előfordulható nevet. Visszaemlékeztem a múltra. Szép és jó volt, de az már a múlt, nem kell bolygatni. Ennek ellenére mikor a kék íriszekbe néztem elfogott egy enyhe bizsergés.  

- Még mindig szeretlek. – mondtam ki ami a szívemet nyomta. – De soha többé nem lennék veled. Fájt amit tettél. Kívülről lehet úgy tűnhet egy szikla vagyok, de belül nem ezt érzem.

- Nincs esélyem? – kérdezte könnyes szemmel.

- Nincs.

- Hiányoztál. – ölelt át. – Nagyon, még egyszer nem veszíthetlek el. - Ha csak a barátom leszel akkor sem.

- Biztos vagy benne?–toltam el.

- Igen.

Ölelésbe vontam és a hajába pusziltam.

Harry:

Louis szobájában fetrengtem őt várva.  Valahonnan megszólalt  a Bring me the Horizon Run című száma.  A kijelzőn Liam neve világított. Gondolkodtam rajta, hogy felvegyem-e. Végül elhúztam a zöld jelzést.

- Szia. – szóltam bele.

- Hali Harry. Louis ott van?

- Nincs, fürdik. Miért?

- Én ezt szerintem ..nem mondhatom el.  – beszélt akadozva.

- Liam ő a barátom nyugodtan elmondhatod.

- Akkor mond neki, hogy üzenem Josh keresi.

- Josh?

- Igen ő.

- És ki ő Liam?

- Most mennem kell. Szia. – tette le a telefont.

A néven gondolkoztam, cseppet sem  volt ismerős. Minden eshetőség átfutott az agyamon. Még az is, hogy megcsal. Gondolataimból a törülköző Louis szakított ki. Mögé léptem és magam felé fordítottam. Meg akart csókolni, de én elhúzódtam előle.

- Mi a baj? – kérdezte.

- Ki az a Josh?

- Mi? – döbbent meg.

- Louis ki a franc az a Josh?

- Honnan tudsz róla?

- Liam felhívott,  azt üzeni, hogy Josh keres.

- Basszus. – morgott.

- Mióta?

- Több éve, de próbáltam kilépni csak nem hagyta. – hajtotta le a fejét.

- Akkor miért kezdtél velem kapcsolatot?  - könnyezet be a szemem.

- Miért ne kezdtem volna veled kapcsolatot? Szeretlek és úgy gondoltam ez nem állhat közénk.

- Ki tudja ezt elfogadni? – ültem  le az ágyra.

- Másoknak is van felesége vagy barátja mellette.

- Fúj, de undorító társaság vagytok. Lefekszel egy csávóval utána hazamész valakihez és ezt el  is tudja fogadni a párod.

- Te most miről beszélsz? – nézett értetlenül rám.

- Arról, hogy szeretőd van.

- Mim van?

- Szeretőd. – csordult végig egy könny az arcomon.

- Jaj Harry! – sétált  elém.  – Nincs szeretőm. Josh a főnököm, ő a környék drogbárója, tőle kapom a fizetésem.

- Várj te droggal kereskedsz?

- Igen. Végzettségem nincs és a versenyeket mind Niall nyeri. Valamiből meg kell élnem nekem is. – ült a ölembe.  

- Miért nem mondtad el?

- Féltem.

- Tőlem?

- Azt hittem ha megtudod elhagysz.

- Szeretlek nem hagynálak el ilyen piti dolog miatt.

- Én is szeretlek. – hajolt az ajkaimra.

Liam:

Josh idegesen dobolt az asztal lapján. Kezeimet gyengéden az övéire raktam, hogy lenyugodjon legalább egy kicsit.

- Miért vagy ilyen ideges? – kérdeztem.

- Szerinted? Én nem megyek börtönbe, túl fiatal vagyok hozzá.

- Te okoztad.

Liam, félek.

- Ne aggódj megoldom.  – mosolyogtam szelíden.

Rühelltem a fekete hajú kék szemű drogbárót azért amit Louisszal  tett. Most viszont ahogy láttam a meggyötört arcát rájöttem, hogy ez a srác nem tehet erről az egészről. Az édesapja ráhagyta az üzletet és ő nem akart neki csalódást okozni.  Pont, mint én.

- Köszönöm. Sajnálom, hogy bele kevertem Louist. – hajtotta le a fejét.

- Nem te keverted bele még az apád volt.  Különben is ő akarta ő kereste fel a szervezeted.

- Tudom, de akkor is hibásnak érzem magam.

- Nem hagyom, hogy lecsukjanak.

. Hálás vagyok.

- Egy jó ügyvéd és barát mindent elintéz.

Most Josh helyezte kezeit az asztalon fekvő tenyerembe.  Összezártam a markomat beszorítva ujjait és rá mosolyogtam.

Zayn:

Épp egy Pizzát toltam befelé mikor enyhe nevetés ütötte meg a fülem.  Perrie mosolyogva eset be az ajtón mögött a szőke rossz fiúval.  Félrenyeltem az épp rágott falatot és köhögni kezdtem.

- Jól vagy? – mosolygott rám Niall.

- Te mosolyogsz? – döbbentem meg.

- Igen. Beszélhetnénk?

- Velem?

- Igen.

Felálltam és a konyhába sétáltam. Töltöttem magamnak és Niallnek is egy pohár narancs levett. Leültünk az asztalhoz egymással szembe.

- Bocsánatot akarok kérni tőled. – hajtott le a fejét. – Mindig olyan nyers voltam veled, sajnálom.

- Én is.

- Zayn van rá esély, hogy valamikor mindent újra kezdjünk?

- Miért?

- Mert most minden máshogy akarok csinálni. A nővéred rádöbbentett, hogy egy hülye fasz vagyok. Ugyan azt csináltam veled amit ő régen velem.   Én sose akartam ilyen lenni. Kérlek bocsáss meg és kezdjünk mindent újra.  – nézett végig a szemembe.

- Nem tudom, hogy megbízhatok-e benned?

- Most igen.

- Legyen. – mosolyodtam el. – Zayn Malik. – nyújtottam  a kezem.

- Niall Horan. – fogatta el.