7.rész

A házunk elé gördült a kocsival. Gyorsan ki akartam pattanni, de  Liam elkapta kezem. A melegséget árasztó barna szemeibe néztem. Egy halvány mosoly bujkált a szájjá szélén.

- Biztos, hogy itt most jó neked?

- Igen. Valamit el kell intéznem.

- Zayn ne csinálj hülyeséget. Niall egy gyökér balfasz bármit is tett nem éri meg kockáztatni.

- Tudom mit csinálok. – rántottam ki a kezem a szorításából.

- Zayn… - kezdte volna el a következő mondatát, de rácsaptam az ajtót. – Pontosan olyan vagy mint ő. - hallatszódott ki a kocsin keresztül is.

Berohantam a házba nagyon fájt a fenekem, de ez sem tántorított el a célomtól. Berontottam a nővérem szobájába. Senki nem fogadott a hálóba. Lassan kinyílt a fürdőszoba ajtó és ő csoszogott ki rajta.  Döbbenten nézte a feldúlt ábrázatom.

- Öcsi minden rendbe? – kérdezte engem vizslatva.

- Ismered Niall Horant? – szegeztem neki a kérdést.

- Mért kérdezed? – nyelt nagyot.

- Ismered?

- Zayn..

- A kurva életbe is ismered? – ordítottam.

- Igen.

- Honnan?

- Mér érdekkel.

- Válaszolj már! – léptem hozzá.

- A  barátom volt.

- Mikor?

- Régen.

- Mikor?

- 3 éve.

- Mi történt?

- Semmi.

- Mi történt?

- Mondom, hogy semmi. – rázta meg a fejét, így kicsúszott néhány tincs a feje tetejére fogott kontyból.

- Mi történt? Istenem hagy ne kelljen magam ismételni. 

- 5 hónapig voltunk együtt. Nem akart lefeküdni velem bármivel próbálkoztam.  Egyik este sikerült rávennem szexeltünk…borzalmas volt. Mikor végeztünk azt mondta szeret, viszonoztam a gesztust.  Hazudtam neki semmit nem éreztem iránta. Amint elaludt leléptem és hagytam neki egy cetlit azzal a szöveggel, hogy soha többé nem keressen.  Hallottam másoktól, hogy majd nem megölte miattam magát az egyik barátja mentette meg.

- Te tetted! Te hibád! Ne! – vágtam a földhöz az éjjeli lámpáját.

- Zayn. – sikoltott fel.

- Kussolj ribanc! –  borítottam fel a szekrényét.

- Gyerekek mi ez a zaj? – nyitott be anya apával a hát mögött. – Jézus!  

- Hagyd abba. – fogott le apa.

- Engedj el! – üvöltöttem.

- Fiam.

- Meg kell fizetni annak a büdös kurvának.

- Zayn, hogy beszélsz! – hápogott anya. Kirántottam magam apa szorításából és a nővérem elé léptem.

- Nem hittem volna, hogy egész életemet egy picsával éltem le. Tönkretettél egy embert. Engem soha többé ne látsz ezt már most megmondom.  – fordítottam hátat.

- Hová mész? –kiáltott anya utánam.

- El.

- Drágám…

- Fogd már be! – csaptam be a bejárati ajtót.

Semmivel sem törődve mentem az úti célom felé. A ház elé érve bekopogtam. Egy álmos barna kobak nyitott ajtót.  Rám emelte kék szemeit és beengedett az ajtón. Leültem az étkezőasztalhoz. Louis is csatlakozott hozzám egy bögre teával.

- Te is kérsz?

- Nem, köszönöm.

- Mi történt?

- Itt tölthetek pár napot?  - kerültem ki a választ.

- Persze, gyere megmutatom hol tudsz aludni.

Bevezetett egy kis hálószobába majd elment nekem ágyneműt hozni.  Magam élé bámultam és a gondolataimba mélyedtem mikor visszatért.

- Kell még valami?

- Ruhák.

- Találsz a szekrénybe.

- Köszönöm. – néztem rá hálásan.

- Jó éjt Zayn. – mosolygott.

Bebújtam a takaró állá. Az agyam képeket vetített elém.  A három évvel ezelőtti Perrieről és Niallről.

- Niall kérlek! – túrt bele a szőke tincsekbe.

- Perrie nem akarom. – vette ki a kezeket a hajából.

- Jó. – tette keresztbe a kezeit.

- Édesem ne néz így. – simogatta meg az arcát.

- Mér nem? Talán nem kívánsz?

- Dehogy nem.

- Akkor?

- Legyen. – csókolta meg .

A következő kép már az volt ahogy Niall szerelmet vall.

- Remélem nem voltam nagyon béna? – kérdezte Perriet miközben a haját simogatta.

- Tökéletes volt. – forgatta meg a szemét amit a Niall nem látott.

- Beléd szeretem. – suttogta a szőke lány fülébe.

- Én is szeretlek. – csókolta meg undorral amiből semmit nem érzékelt a szerelmes fiú.

Még egy hirtelen váltás. Perrie a ruháit kapkodja össze. Elővesz egy lapot és ráírja, hogy neki ennyi volt majd elhagyja a házat. Ezt követe az a kép ahol Niall az üzenetet olvass. Az ahogy a kék szemei könnybe lábadnak és lecsúszik a földre.  A szőke fiú borotvával a kézébe. Liam berontása a házba ezzel megmentve Niall életét.  Innentől már csak a mostani  rosszfiú képeit láttam. Azt ahogy sora fekteti meg az emberek és lép le nem törődve azzal mit hagy maga után. A versenyek amiket megnyert, az új élete és benne az én szerepem.  Látni ezeket még ha lehet nem is, így történtek borzalmas volt. Megértem mér ilyen ellenséges velem és mért barátkozik a sátánnal, de én meg fogom őt menteni az ördög karmai közül ezt itt és most elhatároztam. Szép lassan nyelt el az álom világa, hogy reggel Harry hangjára keljek.

- Zayn..Zayn. – rázogatott.

- Jézus Harry. Te mi a faszt keressel itt?

- Louis szólt még az este, hogy itt vagy, de csak most tudtam jönni. -  Mi történt?

- Nem akarok róla beszélni.

- Biztos?

- Igen! – álltam fel és indultam el az étkező felé.

Az asztalnál többen ültek a kelleténél. Két emberen  egyből megakadt a tekintetem.

- Jade te mit keresel itt?

- Én hívtam. – szólalt meg Niall a váratlan személyek másik fele.

- Mér?

- Perrie tegnap felhívott és sírva elmesélte mi történt én meg felhívtam Niallt mert azt hittem nála vagy. Ő meg felvilágosított, hogy nem vagy ott, de tudja kinél lehetsz. Én meg jöttem is.

- De..

- Beszélhetnénk?- kezdett maga után hozni  Niall.

Mikor kiértünk az udvara elengedte a kezem és sóhajtott egy nagyot.

- Ez mire volt jó?

- Mi? – néztem rá értetlenül.

- Amit tettél. Halálra ijeszteted Perriét.  

- Még őt sajnálod? Egy kibaszott kurva volt. Kijátszott téged megvezetett és te még képes vagy őt védeni. Várjunk te  még  mindig szereted.

- Zayn igazad van , nem szabadna védenem őt és még mindig szeretnem, de te tudod a legjobban, hogy ez milyen.

- Azt mondod még mindig teljes mértékbe őt szereted?

- Igen szeretem  már nem annyira mint régen, de a szívem  valamilyen oknál fogva még mindig érte dobog.

- Tehát engem nem is lennél képes szeretni?

- Zayn én..

- Mér? Csak azt mond el mért jobb ő mint én.

- Nem tudom. Értsd meg az érzelmeimet nem tudom irányítani pedig hidd el már régóta szeretném.  

- 3 éve töretlenül szereted még úgy is, hogy bántott? – néztem rá hitetlenkedve.

- Zayn még csak 2 hete ismersz és én már vagy 100-szor összetörtem a szíved mégis szeretsz nem igaz?

- De.

- Akkor hol itt a kérdés?

- Boldog voltál vele?

- Nagyon is. – mosolyodott el halványan.

- Szeretnél újra vele lenni?

- Nem.

- Akkor mit szeretnél Niall?

- Időt.

- Kitől kérsz időt?

-  Tőled Zayn. Kélek adj időt nekem.

- Megpróbálom, de nem ígérhetek semmit nem a türelmemről vagyok híres.

- Köszönöm. – indult vissza a házba.

- Egy kérdést megengedsz még nekem?

- Meg.

- Érzel valamit irántam?

- Igen. – nézett a szemeibe. – De időre van szükségem.

- Rendben felfogtam. – mosolyogtam rá majd visszaindultam az épületbe.