8.rész

A házba beérve Jade kapta el a kezem és húzott vissza az udvara. Se szó se beszéd egyszerűen lesmárolt majd pofon vágott.

- Mi a szar? – néztem rá döbbenten.

- Magamra akartam vonni a figyelmed. – mosolygott.

- Így?

- Mér, hogy kellett volna?

- Mondjuk  úgy hogy a nevemen szólítasz! – akadtam ki.

- Az túl sablonos nekem.

- Jade én szerintem most..

- Figyelj már rám! – rázta meg a vállam.

- Oké!

- Na szóval mi a jó büdös picsát csináltál te tegnap este. – ütötte meg minden szónál a karom.

- Én? – dörzsölgettem a fájú végtagom.

- Nem,  a kiskutyámról beszélek borzalmasan rossz kutya.. jó hogy te!

- Te tudod mi történt Niall és Perrie között? A teljes sztorit nem csak azt amit Perrie mondott. Tuti, hogy valamit eltitkolt.

- Zayn…

- Kérlek mond el!

- Nem tehetem. – nézett rám bocsánat kérően.

- Nagyon fontos lenne.

- De Zayn Perrie megtiltotta.

- Jade. – nyögtem a nevét.

- Ne mond így a nevem!

- Szeretlek. – próbálkoztam.

- Zayn nem fogom elmondani.

- Jó. –vágtam be a durcit.

- Ne haragudj nem árulhatom el a nővéred. – ölelt meg.

- Szerintem most menj el. – bújtam ki a karjai közül.

- Ahogy szeretnéd. Szia Zayn.

- Viszlát Jade.

Amint elment  bementem a házba és helyet foglaltam a kanapén Liam és Louis között.  Körül néztem és megakadt a tekintetemen Harryn  aki épp akkor huppant le Louis mellé és fogta meg a kezét majd egy lágy puszit lehelt az arcára.

- Ti? Ti… most? -  kérdeztem összezavarodva.

- Mi az Zayn? – mosolygott Lou.

- Együtt vagytok?

- Mondhatni. – pirult el a legjobb barátom.

- Nem hiszem el hamarabb lett barátod mint nekem pedig te eddig nem is buktál a fiúkra.

- Ez van haver. – veregedte meg a hátam Liam. – Szerintem én húzok délután van egy ügyem, gyilkosság biztos vagyok benne, hogy  bűnös az alak, de ezt nem hallottátok az én feladatom az ellenkezőjét bebizonyítani.  Sziasztok.

- Csá fater.  – ordította Louis.

- Szia Liam. – kiáltottunk Harryvel is utána.

- Niall?

- Hazament azt mondta van egy fontos dolga amit el kell intéznie. – csókolgatta Louis Harry nyakát.

- Oké. Na mit csinálunk?

- Mi a szobámban  leszünk te azt amit akarsz  . –  mondta Louis és húzni kezdte Harryt a hálója felé.

- Ezek szerint ezt. – nevetett Harry.

- Ez kedves volt. – motyogtam magam elé.

Én is visszavonultam a szobámba és ledőltem a pihe puha  ágyamra.  Benyomtam a tv-ét és valami értelmetlen agyromboló műsort kezdtem nézni. A tevékenységemet hangos nyögések zavarták meg.  Felkeltem az ágyamról és Louis szobája felé indultam. Egy ideig  az ajtó előtt hallgatóztam majd leesett, hogy mi a szart is csinálhatnak.

- Fújj! – kiáltottam fel akaratomon kívül.

- Hallottad? – kérdezte az ajtón túl a legjobb barátom.

- Mit édesem?

- Mindegy. Csókolj meg!

- Örömmel.

Úgy döntöttem inkább jobb ha most elmegyek. Természetesen  ki máshoz indulhattam volna ha nem Niallhöz.  Boldogan szeltem az utcát. Újra lejátszódott bennem ahogy azt mondja érez valamit irántam. Mosoly terült szét az arcomon.  A házhoz érve kopogtam, de senki nem nyitott ajtót.  Vártam egy darabig majd megnéztem nyitva van-e. Szerencsémre kitárult az ajtó  és beléptem rajta. Gondolkodás nélkül indultam el a szobája felé. Minél közelebb értem annál jobban erősödtek a hangok. Mire az üvegajtóhoz értem tisztán hallottam a nyögéseket és az üvegnek hála tökéletes rálátásom volt az eseményekre is. Csak álltam ott és néztem ahogy Niall egy  lány társaságát  élvezi. A lábaim földbe gyökereztek meg se bírtam mozdulni. Forró könnycseppek húztak csíkot az arcomon.  A lány észre vett és megkocogtatta a szőkeség vállát. Niall rám kapta a tekintetét. Nem állt le ugyan úgy mozgott a csajba, de közbe végig az én könnyes szemeibe nézett. Megráztam a fejem és sarkon fordultam. Alig láttam valamit, de minél hamarabb el akartam tűnni innen.  Újra és újra magam előtt láttam ahogy mozog benne.  Az ajtónál egy kéz kapott el ami visszarántott. Szembefordultam a tulajdonosával. Niall alsónadrágba  nézett farkas szemet velem.  Már egy felöltözött fiatal nő sétált le a lépcsőn.

- Nem értem mér kell elmennem eddig minden olyan jó volt? – nézett a szőkére.

- A hangsúly az eddig-en  van szóval viszlát. –mondta meg sem szakítva velem a szemkontaktust.

- Oké. – fújtatott a lány.

Megszakítottam a szemkontaktust és a csajra néztem. Igazán szép. Hosszú vöröses haja egyenesen omlik a vállára. Gyönyörű kifejező zöld szemei csak úgy villogtak mikor rám terelődött a figyelme. Az alkata is remek hosszú vékony lábak lapos has és ott gömbölyű ahol kell neki. Az arca teljesen tiszta semmi szeplő vagy bőr hiba. Smink sincs rajta ami nagyon ritka. Egy fehér egybe ruhát visel ami leér a bokájáig és egy napszemüveg van a hajába tolva. Tökéletes nő.

- Még mindig itt vagy? – emelte a kék szemit a lányra.

- Már nem. Viszlát Niall.

- A soha viszont látásra Nicola.

- Hát persze. – morgott ezek szerint Nicola. – Már vagy 2 éve mondod ezt  után meg felhívsz, hogy újra megfektess. Jó érzés a szabályod kivételének lenni. – mosolyodott el a végére.

- Most menj el. –hajtotta le a fejét Niall.

- Oké. Örültem a szerencsének szépfiú. – húzta végig hosszú  fehére manikűröztetett ujjait az államon. – Niallnek meg van a számom ha társaságra vágysz.  – kacsintott.

- Nicola!

- Jól van itt se vagyok. –nevetett és becsapta maga után az ajtót.

Nem szólalt meg egyikünk sem. Kerültem a szemkontaktust a  padlót vizslattam.  Niall benyúlt az állam alá és felemelte a fejem.  

- Miért jöttél? – kérdezte kedvesen.

- Miér fontos ez neked?

- Ez az én házam nem jöhetsz csak úgy kényed kedve szerint ide! Jogom van tudni mi a faszért jöttél ide és zavartad meg a dolgom.  – emelte fel a hangját.
Rühellem a hangulat ingadozásait.

- Mér feküdtél le ezzel a lánnyal?

- Rohadtul nem tartozok neked elszámolással! – jött ki teljesen a sodrából.

- Azt hittem mostantól minden más lesz.

- Zayn ezt te sem gondolod komolyan.  – rázta meg a fejét.

- Mér ne gondolhatnám komolyan?

- Talán mert én Niall vagyok.

- Azt mondtad érzel valamit irántam. – hajtottam le fejem.

- Nem tagadom mondtam ilyet. Viszont nem fogadtam hűséget.  Igen rohadtul bejössz te vagy Nicola kivételével az egyetlen aki bármikor képes beindítani sőt te vagy az egyetlen Nicolának sem megy mindig. Bármikor képes lennék benned elélvezni, de ez nem azt jelenti, hogy szeretlek és soha többé nem dugok meg mást csak téged az nem én lennék. Elméletileg szeretsz ugye? – kérdezte én meg bólintottam. – Akkor mi a faszért akarsz megváltoztatni? Ha szeretsz akkor abba a személyiségembe szertél bele aki minden mozgó lényt megdug és kibasszotul nincs szíve.  Nem értem mit problémázol ez az én életem úgy élem ahogy akarom és én élvezni szeretném.

- Tudod én mit akarok? Téged, de már kezdek beletörődni, hogy soha nem leszel csak az enyém. – szólaltam meg egy kis idő után.

- Meglehet, hogy beléd szeretek, de én akkor sem tudnám azt nyújtani amit te szeretnél.  Nem fogok boldogan piknikezni veled egy mezőn vagy örök hűséget fogadni. Az nem én vagyok és ha neked erre van szükséged szerintem hagyjuk egymást. Nekem van egy sebem amit ha befoltozok sem fogok tudni megváltoztatni és más lenni, ez vagyok én és tudom, hogy neked más kell ezért a te érdekedbe szerintem menj el és soha többé ne gyere vissza.

- Igazad lehet. Jobb mindkettőnknek ha  eltűnök és csak egy emlék maradok számodra egy srác akinek játszottál az érzelmeivel. Viszlát Niall ígérem többé nem látsz.  – mondtam ki az első gondolatom.

- Szia Zayn.

Kiléptem az ajtón és a könnyeimet törölgetve indultam el Louis házához. Odaérve felmentem a szobámba és minden cuccom összepakoltam majd elhagytam a helyiséget.  Egy helyre mehetek és reménykedtem benne, hogy visszafogadnak. Egész úton egy kavicsot rugdostam magam előtt. A kapunkhoz érve nagy levegőt vettem és csengettem. Perrie jött ki az ajtón vörösre sírt  szemekkel. Amint meglátott a nyakamba vettette magát.

- Szeretlek Zayn!  Követem el hibákat a múltba nagyon sajnálom  is őket. Szeretlek és nem akarlak elveszteni. – sírt.

- Én is szeretlek. – öleltem át. – Menjünk be.

Lágyan elmosolyodott és letörölte a könnyeit. A kezemnél fogva húzott be az épületbe ahol még egyszer megölelt.  Otthon voltam. Ott ahová tartozom egy szerető család körében, de egy valami hiányzott mellőlem vagyis egy valaki. Egy szerető társ aki bármire képes értem és csak én létezek számára.